EMLÉKBESZÉDEIM - DR.BAUER BÉLA

 

-EMLÉKBESZÉDEIM-



-1-A KÖLCSEY FERENC KOLLÉGIUMI SZOBORAVATÁSON

MEGKÉSETT ÜZENET PÁSKÁNDI GÉZÁHOZ.

Üzenjük Neked mi,szatmárhegyiek.a –kék szilvafák-birodalmából,szatmáriak a város pereméről a stilusteremtő stilustalanság még létező képviselőin kersztül,a lapos de rangos város porában poroszkálókkal, a barokk kripták néma lakóival eggyüt,hogy magunkénak tudunk és tartunk,-hogy szellemi hagyatékod.életműved megfelelű helyre kerül Szatmár és az erdélyi magyarság történelmében,az egyetemes magyar irodalomtörténetben.

Űzentek Neked a csikszeredai székely fiatalok,akik ebben az évben március 15-.én a Te gondolataidat idézték,vallották,mint multunk,jelenünk és jövőnk egyik szellemi megtestesitőjét,városuk főterén,a Duna televizió közvetitésével az egész erdélyi magyarság előtt.

Te, elsősorban a miénk vagy az erdélyi magyaroké.Szenvedéstől és megalázottságtól átitatott sorsunk a Te életutadon úgyanúgy vonul végig,mint a miénken.Ez vértez fel bennünket a holnap küzdelmeire.

De üzennek a fő városból és erdély nagyvárosaiból,azok a kortárs barátok és ismerősök,akiknek nem volt alkalmuk elmondani Neked,hogy a Te elméd,irói hitvallásod,és emberi sorsod,nem tört meg a modern –izmusok-kegyetlen és kiméletlen útvesszőjében-megmaradt az alkotó erkölcsiség feddhetetlen szellemében.

Mindannyian megkéstünk üzenetünkkel,megkéstünk, mert emberi gyarlóságunk,hiuségunk,közömbösségünk akadályain nem tudtunk kellő időben tullépni,mert sanos még ma sem tudjuk kellőképpen megbecsülni és megvédeni szellemi elitünket,mert Kelet-Európa egén a lopakodó sötét árnyak még ma is riogatnak.

De hála a sorsnak,hogy ma itt állhatunk mindannyian,a Tieiddel eggyütt,hogy méltóan tekintsünk vissza a multra,és hittel bizakodással a jövőbe.

Emlékezésünk nem tartozás-kiegyenlités,avagy sütkérezés a zsenialitásod,kivivott,elismert fényében,hanem erőmerités,erőforrás a megmaradásunkhoz szügséges szellemi értékrend kialakitásához.

Megalakitott baráti társaságunk a kegyetlen Idő szülötte,az Időé amely ennyit mért ki Neked.

A jövőben ahhoz,hogy szellemed éljen,verseid világitsanak,drámáid áletre keljenek,novelláid gondolatokkal gazdagitsanak,már az útókor feladata,a mindannyiunké,-különös tekintettel a felnövekvő tehetséges ifjú nemzedékre.

A Kölcsey Ferenc Kollégium,amelynek diákja voltál velünk eggyüt,és ahol ma emlékszobrodat avatjuk,mindannyiunk –alma matere,nagyszerü tanáraival és diákjaival,becsülettel és áldozatkészséggel szolálja emlékedet,-azt a megrenditően drámai harcot,amit az indulástól a kiteljesedésig vivtál önmagaddal és korunk gátlástalan,hiteszegett világával.

Emlékezetünkben most is eggyüt ülünk a –Tabak-asztalánál,kezedben az elmaradhatatlan cigarettával,amint egy papir szalvétára veted a következőket-

-Egyesk élete emésztő gond-mig mások élete gondtalan emésztés-Emésztő gondjaink olykor sokasodnak,-segitsen emléked ezek enyhitésében-

Dr.Bauer Béla

A Páskándi Géza Baráti Társaság elnöke.Szatmánémeti-

-PÁSKÁNDI GÉZA SZOBORAVATÁSA-SZATMÁRHEGY

Dr.BAUER BÉLA a Páskándi Géza Baráti Társaság elnökének

ünnepi beszéde-

Anno-2oo3-május 16-án-

Tisztelt Ünneplők,Kedves Vendégeink-

Számomra ez az emléktábla elévülhetetlen és örökértékü marad-Ennek az eseménynek,érzelmi és erkölcsi kötődése beivódott mindannnyiónkba és visszavonhatatlanul magunkénak valljuk.

Ezen a helyen a szülői háznál tért vissza Páskándi Géza közénk,ez jelentette a kezdetet az ö hagyatékának ápolásához.Ide zarándokoltunk minden évben,hogy emlékezzünk,itt csengett a fülünkbe először a Páskándi verseket szavaló gyermekek üde hangja.

Ez lett a Páskándi Gézát szeretö és tisztelö Kárpát-medencei magyarok meghitt találkozóhelye.

Itt érlelödött az a gondolat és szándék is,hogy mellszobrot állitsunk neki,mert Szatmáhegy,századokra visszatekintő történelmében egyetlen magyar szimbólum lett,helyi társadalmi értékrendjét tekintve.

Szimbólum,jelkép nélkül nincs nemzeti öntudat,emberi méltóság vagy reménysugár a fennmaradásunkhoz-a szimbólum-időtálló nemzedékeken átivelő,érzelmileg,erkölcsileg fenntartó,felemelő erő egy közösség életében.

Jól eső érzés,hogy mi mindannyian Páskándi Géza barátai és tisztelői,adott történelmi időben és körülmények között felismertük ezt a tényt és igyekeztünk átörökiteni az elkövetkezendőknek hogy ápolják tisztességgel.Áldozatkész emberekkel-közös összefogással-nagy örömünkre mellszobrot avatunk ma Páskándi Géza születésének 7o-dik évében azzal a céllal,hogy elmúlásunk elhaló szavunk ne boritson leplet

emlékére.

A mai naptól kezdve Páskándi vigyázó tekintete követ bennünket minden nap,hogy milyen,tisztességben és méltóságban éljük meg mindennapjainkat.

Ez lessz Páskándinak legigazabb Panteon-ja,ahol a legtöbb emlékezést és szeretetet kapja-időben és hallhatatlanságban.Most már itt van közöttünk a hüséges szülőföldjén.

Ezentul minden évben hitet tesznek a hegyiek,a szobor előtt,arról,hogy hegyi magyarnak mondhatják-az izes magyar szó nagy játékmesterét-,az igaz embert,aki ebből a vizmosásos,gödrös utcából indult el a szerintünk még most is megfoghatatlan életutjára.

A megismétlődő megemlékezések alkalmak lesznek arra is,hogy ne törjön meg az itteni magyarség összetartó ereje,hogy gyermekeik szájából ne apadjon ki az igaz és szép magyar szó.

A történelem nagyon ritkán és szükmarkuan osztja az igazságot,de olykor gyógyirt is nyujthat a népek és nemzetek fájdalmas sérelmeire, köztük a mieinkre is.

Most úgy gondoljuk hogy lassan feltisztulnak a láthatárok,

feloldódnak a komor tekintetek,és az arra érdemeseknek hozzáférhető-

vé válik a történelmi igazságtétel,a szabadság a méltányos emberi szolidaritás,a tejesitményen,alkotókészségen alapuló társadalom.Mindez

belátható időben beteljesedhet,ahogyan ezt Páskándi Géza megálmodta.

Kedves Baráraim-Szép és nagy ünnepet ülünk ma

Szatmárhegyen-az örvénylő májusi orgonatengeren-ahogyan ő irta

egyik költeményében.

Azok akik ma is iderótták a Csillaghegy és Tükörhegy

ösvényeit/számosan elnehezedett léptekkel/a közelmult lelki terhei-

vel,de nagy örömmel és megcsillanó fénnyel a szemükben élik meg ezt a

napot.Érzik és tudják azt, hogy Páskándi Géza igazat irt és vallot az

utolsó leheletéig,a csillaghegyiek,mindannyiunk igazát.

Függetlenül a hozzájárulás anyagi vagy szellemi értékétől,

köszönetet mondok mindenkinek a Társaság nevében,aki ezt az ügyet szolgálta-legyen felhőtlen és békés-a közös örömünk.

Külön köszönetet érdemel vagy köszönet illeti Szatmárhegy polgárait és ezeknek vezetőit,tanácsosait ,akik olykor ellentmondásos helyzetekben is vállalták a felelősséget ezért az ügyért.

Köszönet Volosin Györgynek,hogy szivügyének tekintette a

Páskándi szobrot és meghatározó szerepet vállalt ennek megvalósi-

tásában.

Köszönjük Erdei István müvész urnak,hogy ilyen alkotói léptékben adta vissza Páskándi Géza szellemiségét.



EMLEKBESZEDEIM

 

 


KOLLÉGÁMRA ÉS BARÁTOMRA EMLÉKEZEM.


DR.LŐRINCZY DENGEZICS


RADIOLÓGUS FŐORVOS


1938-2000


November 7-én végakaratának megfelelően a tordai ha-

rangok és a Sors szimfónia kiséretében a budapesti Új temető

szökőkutjába szórták Dr.Lőrinczy Dengezics hamvait.

Oly hirtelen és oly messze távozott szeretett és tisztelt

kollégánk,hogy sajnos közülüknk sokan nem tudtunk méltóan

megemlékezni róla.Ma nehéz lélekkel és nagyon szomorúan tesszük


ezt meg,mi szatmári orvoskollégák.

Dr.Lőrinczy Dengezics,mindannyiunk szeretett Dengéje

a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem

egyik legértékesebb tanitványa volt,gondolkodásmódban,tudásban

egyik legkifinomultabb képviselőjévé vált,az-Alma Mater-nek.

Amig közöttünk élt, kulcsembere volt kórházainknak,szakmai

véleménye számtalan esetben döntő jellegü volt a nehezen megoldható

esetek szakmai,orvosi értékelésében.

A radiológiai diszciplinában Ő volt az,aki a fekte-fehér kontraszt

változatait mesteri módon észrevette,és helyesen értékelte.Ez veleszü-

letett adottsága volt. Sok esetben konok következetességgel dolgozott

a sugár-veszélyben is azért hogy megbizható értékelést adjon klinikus

kollégáinak a kórisme felállitásához.Erre csak úgy lehetett képes,

hogy ő maga is komoly klinikai képzettséggel rendelkezett,

Az általa bevezetett radiologiai vizsgálati módszerek közkinccsé

váltak.Tudományos közleményei jelentek meg a hazai és kólföldi

szaklapokban.Bármilyen fáradt volt mindig készen állt a tudományos

munka végzésére.Hatalmas szakirodalmi tájékozottsága sok esetben

mindannyiunk segitségére szolgált.A betegeivel való kapcsolatára a

kölcsönös tisztelet , megbecsülés és az áldozatkészség volt a jellemző.

Önérzetében és önbecsülésében engesztelhetetlennek

ismertük,nem ismerte a megalkuvást ezért olykor nyugtalan volt és

szenvedett amit környezete nem mindig vett észre.

A történelem a sors ezelőtt tiz évvel más sorsot szánt Neki,de új

helyén és egész életében,ugyanúgy megőrizte szakmai értékeit és

emberi méltóságát mint idehaza.Különösen segitőkész volt az innen

hozzáfordulók irányában.

Emlékezzünk mindannyian méltóan és kegyelettel


DR.LŐRINCZY DENGEZICSRE.


Kollégád és felejhetetlen barátod-


DR.BAUER BÉLA.